Csik Ferenc életútja csodálatos harmónia a sportolói és a civil pályán; szövetségi kapitány és a válogatott edzője, újságszerkesztő, orvosként klinikai gyakornok, a Testnevelési Főiskola tanára, belgyógyász, kardiológus és sportorvos volt. A sportszerűen élő és gondolkodó, szerény és udvarias úszóbajnok mintakép volt és az is marad a jövendő generációk fiataljai részére.
A keszthelyi temetőben magas talapzaton mellszobor áll, előtte márványtáblán ez olvasható:
Dr. Csik Ferenc
klinikai tanársegéd
1936-os olympia 100-es gyorsúszás bajnoka
1913–1945
„Itt élned, s halnod kell”
A betűk már megkoptak, a szavak jelentésén azonban nem fog az idő. Ma is ugyanúgy szívbemarkoló, mint egykor, ismerősnek, ismeretlennek és nekem is.
Szerettem volna mindent tudni róla, és mégis menekültem ettől a szembesüléstől. Ahogy teltek-múltak az évek, egy-egy találkozás, mely feltárt valami újat, olykor csak egy gesztus a sokak által tisztelt Csik Ferkó felé, kezdték oldani ezt a belső tiltakozást.
Az utolsó momentum, mely végül arra késztetett, hogy írjak Róla, egy kék iskolafüzet volt. Mostanáig a papírok között lapult. Kívül kézírással ez állt rajta: Német 1929/30. Szótárfüzet – gondoltam, és még csak bele sem lapoztam. Egyszer aztán mégis kinyitottam: a saját kézírású naplója volt!
1930-ban, 17 éves gimnazistaként kezdte el, január 30-án. A Napló mintha megszólított volna, hiszen egy későbbi január 30-a a születésnapom lett. Ezt különös jelnek vettem. Úgy éreztem, mások számára is olvashatóvá kell tennem. Ettől kezdve a fiókban szunnyadó anyag visszatérően foglalkoztatott, mégis mintha tiltott területre léptem volna, oly óvatosan nyúltam felé. Bevallom, lassan ajándékká nőtt a kezemben, hisz általa megismertem az Édesapámat!
Az újságcikkekből ismert dr. Csik Ferencet, az úszót és az orvost, miután iskolát és sport életmű díjat neveztek el róla, az eddig ismeretlen oldalát is megközelítő összeállítással szeretném bemutatni, amelyet egykori – vélhetően sporttörténeti értéket jelentő – gondolataival kiegészítem. A visszaemlékezések nem csak a jelenkor értékelését és tiszteletét tanúsítják, hanem arra is utalnak, hogy csendes, vonzó egyéniségére ma is szükség lenne…
( részlet a könyv előszavából)
1913. december 12-én Kaposváron született Lengvári Ferenc vármegyei aljegyző középső fiaként.
Alig volt egyéves, amikor. Édesapja az első világháborúban életét vesztette. Két fiú testvérével maradtak árván, és az édesanyjuk egyedül nevelte őket.
dr. vitéz Csik László, – az anyai nagybácsi – miután az orosz hadifogságból hazatért, pártfogásába vette a Lengvári fiúkat. Ferkót örökbe fogadta, 1923. május 5-én adoptálta, és ekkor felvette a Csik nevet, Lengvári Ferenc helyett Csik Ferenc lett.
Kaposváron kezdett iskolába járni.
1924-ben Keszthelyre, a Balaton legrégebbi településére költöztek ahol a Csik nagyszülők éltek. Testvéreivel, Ákossal és Gyurkával a premontreiek gimnáziumába iratkoztak be. A gimnáziumi évek alatt mindenben együtt vettek részt, ám lassan kiderült, hogy természetük igen csak különböző. Ferkó – így hívták otthon – csendes, békés természetű és a legmozgékonyabb volt, s így ő lett a néptáncos és úszóbajnok. Azt azért meg kell említeni, hogy a későbbiek során testvéreivel együtt a BEAC színeiben mindhárman sikeresen versenyeztek
1931-ben az érettségi vizsga után beiratkozott Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemre orvostanhallgatónak.
Beiratkozott a BEAC Sportegyesületbe, ahol edzője Bárány István, az egykori olimpiai ezüstérmes gyorsúszó volt, akinek az irányítása mellett mellúszóként kezdett. Tanulmányait kitűnő eredménnyel kellett végeznie, hogy ingyenes ellátást kapjon. Valósággal minden percét a tanulás és a sportolás töltötte ki, reggelente két óra úszással indult a napja.
1932-ben átigazolt Vértesy Józsefhez, aki néha a vízipólócsapatba is beállította, s gyorsúszót nevelt belőle. Úszókarrierje ettől kezdve ívelt felfelé.
Várpalotán az újonnan épült uszoda avatásán azAbay-Nemes, Gróf, Csik, Lengyel összetételű 4×200 m-es gyorsváltóval Európa-csúcsot döntöttek.
A 4×200 m-es gyorsváltó Lengyel, Székely, Kiss, Csik összetételben magyar bajnokságot nyert.
Ugyanebben az évben a 100 m-es és a 200 m-es gyorsúszás, valamint a 100 m-es mellúszás magyar bajnoka lett.
Pályafutásának csúcspontját Berlinben a 100 m-es gyorsúszásban nyert olimpiai aranyérem és a 4×200 m-es gyorsváltóval (Gróf, Lengyel, Abay-Nemes, Csik) a bronzérem megszerzése jelentette.
Az álomból valóság lett, olimpiai győzelme után a világ legboldogabb embereként tért haza. Fogadtatása itthon szűnni nem akaró ünnepléssel járt.
A sport területén szerzett érdemeinek elismeréseként a kormányzó által alapított Toldi Miklós Érdemérem arany fokozatával tüntették ki. Édesanyjával együtt vett részt a Kaposváron és Keszthelyen megtartott köszöntéseken. A népszerűség nem érintette meg a jellemét, továbbra is ugyanaz a szerény és csendes Csik Ferkó maradt.
Befejezte tanulmányait, – még hiányzott az utolsó éve – és megvédte diplomáját. 1937. november 27-én doktorrá avatták.
1938-tól a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem II. sz. Belklinikáján díjtalan gyakornokként dolgozott, és ezzel párhuzamosan a MÁV Betegbiztosítónál kezdő fizetéssel járó állást vállalt.
Sokan nem értették, hogyan is érhette be ennyivel, szemben a felajánlott bemutató úszásokért járó igen magas honoráriummal. Nem szegődött el profinak, azt nem tartotta etikusnak és tanulmányai folytatását sem tette volna lehetővé. Célkitűzéseiben teljességre törekvő férfi volt. Orvosnak készült, hivatását éppolyan komolyan vette, mint minden mást az életben.
Tartalmat adhat a fiatalember ambíciójának, de életcélt semmiképp sem jelenthet. Mindannyiunk szebbnél szebb életpályán magasztos feladataink megoldásához erőt, kitartást meríthetünk a sportból, de kényelemből, lustaságból, esetleg mulandó dicsőségek kedvéért elsikkadni nem szabad. – mondta. Az erkölcs: magatartás.
1939 áprilisától a Magyar Úszószövetségben az úszókapitányi tisztségét elvállalta, a magyar válogatott edzője lett.
1939. május 31-én feléleszti a Képes Sport hetilapot, melynek szerkesztője is egyúttal.
1940. február 3-án házasságot kötött.
1943-ban a Testnevelési Főiskola első éves hallgatóinak anatómiát oktatott, és az Orvosi Közlemények felelős kiadója volt. Tanársegédi kinevezését 1944. október 1-jén vette kézhez. Tudományos és orvosi munkássága elismeréséül Pro patria scientia et sanitate (A hazaért, a tudományért és az egészségért) plakettet kapott.
A háború közbeszólt, 1944. októberében a szolnoki hadtesthez, a csapatkórházba katonaorvosi szolgálatra hívták be, majd a soproni kórházban katonaorvosi szolgálatot teljesített és 1945. március 29-én légitámadás során vesztette életét.
A légitámadás áldozataival együtt ideiglenesen egy közös sírba temették el az egykori Patak utcában, Sopronban.
1947-ben Sopron városa értesítette az özvegyét a közös sír rendezéséről, illetve férje hamvainak végleges elhelyezése felől kérdezték. Ebben a kérdésben az Olimpiai Bizottsággal együtt úgy döntöttek, hogy Keszthelyen helyezik örök nyugalomra. Sopronban 1947. április 23-án exhumálták, majd a Szentháromság téren ravatalozták fel. A beszentelési szertartást és a búcsúztatást követően földi maradványait Keszthelyre szállították.
Keszthelyen, a város által ajándékozott díszsírhelyen temették el. A végső búcsún dr. Hajós Alfréd, az újkori olimpia (1896) első magyar gyorsúszóbajnoka, a Magyar Úszó Szövetség és a magyar olimpikonok nevében vett búcsút dr. Csik Ferenctől, az úszótól, a bajtárstól és a legjobb baráttól.
Végtelenül jó ember volt, jó apa, lelkiismeretes orvos, mindenben helyt tudott állni– felesége mindig csak így beszélt róla. A számára kiszabott 32 év alatt leélt annyit, amennyit mások legfeljebb csak egy hosszú-hosszú élet alatt. Hogy erre mind hogyan is futotta ideje, azt tanítani kellene!
A mai kor ideálja még a tudósok között is az, aki a test és lélek harmóniájában él, és talán nem is túlzok, ha egyszerűen azt mondom, hogy az ideál közöttük is a sportember. – olvasható Csik Ferenc egyik cikkében.
Azt mondták, hogy Csik Ferenc egy véletlennek köszönhette az egész pályafutását… Tehetség, szorgalom, erkölcsi hozzáállás, elszántság kell hozzá, és a szülői ház támogatása.
A sporttól egészsége duzzadóbbá, akarata acélosabbá vált. Miután ez különös örömet is jelentett számára, a sportban találta meg a test és lélek harmóniáját.
Pályafutása.
1930-ben jelentkezett a keszthelyi Törekvés Sportegyesülethez. Kitartással és hihetetlen kedvvel úszott, minden nap lejárt edzésre. Itt, az egykori fedett uszodában nyerte első versenyét a Törekvés csapatának színeiben.
1931-ben Budapesten a BEAC Sportegyesületbe – már orvostanhallgatóként – dr. Bárány István úszókapitánynál, az egykori kiváló úszónál jelentkezett. Mestere irányításával kezdetben mellúszóként kezdett versenyezni.
1932-ben átigazolt Vértesy Józsefhez, aki a mellúszás mellett a vízilabdacsapatában is engedte játszani, és aki rövidesen gyorsúszót nevelt belőle. Felismerte képességeit, és azt is észrevette, hogy tanítványa 75 méternél rendszerint kifulladt. Kiváló edzéstechnikájával a bekövetkező kifulladás idejét nemsokára sikerült meghosszabbítani, majd kiküszöbölni, ennek köszönhetően töretlenül fejlődött. Könnyed stílusa, remek vízfekvése és korát megelőző edzéstechnikája volt az igazi erőssége. Áttért a téli edzésekre, vagyis jóval többet úszott a társainál.
Az 1932. július 31-én megrendezett Sipos Márton-emlékversenyen testvérével együtt indult, a hazai Keszthelyi Hírlap beszámolt a Csik–Lengváry testvérpár jó szerepléséről.
A főiskolai bajnokságon megnyerte a 100 méteres gyorsúszást. Ettől kezdve minden versenyt megnyert – 6 éven keresztül megtartotta az első helyét – egészen a visszavonulásáig.
Csik Ferenc győzelmeinek listája:
1932-ben, a Torinoban megrendezett világbajnokságon a 4×200 m-es győztes váltó tagjaként szerepelt.
1933-ban Jugoszláviában úszott először 1 percen belül. A 100 m-es gyorsúszás magyar bajnokaként kemény és céltudatos munkával elkezdett az 1936-os olimpiára készülni.
1934-ben Magdeburgban az Európa-bajnokságon két aranyérmet nyert.
Tagja volt a 4x 200 m-es gyorsváltónak (Jung, Zábrák, Lengyel, Csik).
A 100 m-es gyorsúszás és a 200 m-es gyorsúszás magyar bajnoka.
1934-ben Párizsban megnyerte a Grand Prix-t. Győzelmének elismeréséül a franciáktól egy hatalmas kobaltkék Sèvres-i vázát kapott és kék-piros selyemszalagot valódi ezüst bojttal, „Grand Prix de Paris 1934” felirattal.
1934-ben összesen 55 versenyen indult, melyből 39-szer a 100 m-es gyorsúszásban.
1935-ben a Főiskolai Világbajnokságon három aranyérmet szerzett.
100 m-es gyorsúszó főiskolai világbajnok, főiskolai világrekordot (59,4 mp) úszott.
200 m-es gyorsúszó főiskolai világbajnok, főiskolai világrekordot úszott. (A várakozásnak megfelelően kitűnő indítás után Csik Ferenc azonnal élre került, s főiskolai világrekorddal biztosan győzött – tudósít a Pesti Hírlap.)
A 4×200 m-es magyar bajnok gyorsváltó tagja (Szabados, Csik, Lengyel, Gróf).
A 100 m-es és a 200 m-es gyorsúszás magyar bajnoka.
A 100 m-es és a 200 m-es mellúszás magyar bajnoka.
1935. augusztus 20-án az FTC versenyen 57,8 mp-t, Európa-csúcsot úszott.
Ebben az évben összesen 66 versenyen indult, melyből 36-szor a 100 m-es gyorsúszásban.
1936-ban a Várpalotán épült uszoda avatásán az Abay-Nemes, Gróf, Csik, Lengyel összetételű 4×200 m-es gyorsváltóval Európa-csúcsot döntöttek.
A 4×200 m-es gyorsváltó (Lengyel, Székely, Kiss, Csik) összetételben magyar bajnokságot nyert. A 100 m-es és a 200 m-es gyorsúszás, valamint a 100 m-es mellúszás magyar bajnoka.
1937-ben a 100 m-es gyorsúszás országos bajnoka, és a 4×200 m-es gyorsváltó BEAC csapatában (Dienes, Lengyel, Kiss, Csik) magyar bajnokságot nyert, a 200 m mellúszás bajnoka, és a 3 x100 m vegyes úszás bajnoka.
1938-ban a 100 m-es gyorsúszás magyar bajnoka.
A Pesti Hirlap az 1938. évi naptárában a következőképp számolt be: Csik Ferenc győzelmeinek számát nem is lehet felsorolni, vendégszerepelt Afrikától Stockholmig, úgyszólván mindenütt. A legnagyobb jelentőségű győzelme július 31-én Párizsban a hagyományos Grand Prix verseny volt, ahol 59,9 mp alatt nyerte a 100 méteres nagydíjat és maga Lebrun köztársasági elnök nyújtotta át neki a hatalmas serleget.
1939-ben a 4×200 m-es (Végházi, Dienes, Lengyel, Csik) gyorsváltóban bajnok.
Véletlen? Az véletlen lehetett -ha egyáltalán vannak véletlenek-, hogy 1932-ben Vértesy Józseftől elkéredzkedett a vízilabda-mérkőzésről, ám az már aligha, hogy megközelítetve a bűvös 1 percet megnyerte a bajnokságot. A sport nagy sikerei soha sem születnek véletlenül!
Peterdi Pál egy későbbi cikkében így meséli el, hogyan is vélekedett az edzője Csik Ferencről:
Valahányszor Vértesy Józsefet faggattam felőle, még a szokásosnál is szenvedélyesebbé vált a szava: „A Ferkó…a Ferkó…, óh, a Ferkó… – csak ennyit mondott mindig, s gesztikulált hozzá szélesen, felfelé irányuló mozdulatokkal. Hogy Ferkó volt a legjobb tanítvány, a tökéletes versenyző, a legtisztább ember… óh! – egy egész szörnyű nekrológ volt abban a gesztusban.
Egyszer fekete gumiszalagot vett elő a táskájából. A Ferkóé volt az is, a lábát kötözte össze vele, amikor csak kézzel akart úszni. Vértesy húsz évig hordta magával, és leste, akad-e valaki, aki méltó a Ferkó gumiszalagjára.
Csik Ferenc szereplése az olimpián
Dr. Tarics Sándor az 1936-os berlini olimpia vízipólócsapat olimpiai bajnoka a következőket írja a nagy napról:
Ahogy én láttam…
Mindenki elvárta, hogy a japán úszók dominálják majd az eseményeket, annál is inkább, mert a 100 méteres gyorsúszás elődöntőjében Masanori Yusa és Masaharu Taguchi, a két japán úszó olimpiai rekordidő alatt értek célba. Az amerikaiak Fick nevű úszójuktól, a németek Fischer nevű versenyzőjüktől remélték, hogy majd megdöntik a japán hegemóniát. Csik Ferencre, a mi Ferkónkra senki sem gondolt, csak mi.
A pályakiosztásánál ő kapta a legrosszabb helyet, a szélén, ahol az egyik oldalon csak a falra tudott nézni és nem egy másik versenyzőre. De ez Ferkót nem zavarta, ő nem hagyta magát megfélemlíteni a többiektől, és élete legjobb idejével, 57,6 másodperc alatt fölényesen győzött. A második helyre beérkező japán Yusa 57,9 másodperces idejével tisztán háttérbe szorult.
Ferkó ideje, az 57,6 másodperc rekord lett, az előző olimpiákkal való összehasonlításban is. Megelőzte az akkori világ leghíresebb úszójának, a kétszeres olimpiai bajnok Weismüllernek 58,6 másodperces, és az 1932-es olimpiai bajnok japán Yasuji Miyazaki 58,2 másodperces idejét is.
Csik Ferenc győzelme azt jelentette, hogy Hajós Alfréd és Halmay Zoltán után ismét magyar a világ leggyorsabb úszója. Azok az eredmények azonban, amelyeket fiaink a többi versenyszámban elértek, arról tanuskodnak, hogy a magyar úszás vezető helyen áll Európában. A férfiak 4×200 méteres stafétája Japán és az Egyesült Államok stafétája előtt hajolt csak meg, de minden más stafétát megelőzött s harmadik helyével az olimpiai bronzérmet nyerte el.
A magyar vizek fiai, a magyar uszodák neveltjei a berlini olimpia hősévé avatták a magyar úszást. A Duna és a Tisza nótás, ábrándozó népe, a hullámzó Balaton busongó vidéke olyan magyar ifjakat küldött a berlini úszó-stadion medencéjébe, akiknek tudása, rátermettsége és tehetsége méltán vette fel a versenyt a világ legjobbjaival. A magyar uszodákból, amelyek a nagy magyar nincstelenségben is egyre nagyobb számmal hirdetik a magyar teremtő erőt, új meg új nemzedék indul el a jövő útján, hogy Csik Feri diadalának fényét a magyar színek számára megőrizze.
Győzelme az egész világ minden nemzetének elismerését váltotta ki s ez az elismerés tiszta szívvel hódolt a győzelmi árbocra kúszó magyar zászló előtt.
Az olimpiászt követő évek.
1937-ben Belgiumban tett látogatásáról Csik, ahogy Belgiumban látják című cikkében Oskar von Godssenhoven a következőket írta:
Nem minden nap és nem minden évben van Belgiumnak alkalma valóságos gyorsúszó világbajnokot látnia. 1924-ben Weismüllert láttuk, most Csik, a berlini győztes fog Antwerpenben úszni.
Csik pontosan ellenkezője Weismüllernek. Az amerikai nagy gyerek, állandóan nevető, viccelő, tréfakedvelő. A magyar nyugodt, komoly, majdnem szigorú. Csendes beszédű, feltűnést kerülő. Csendben, szinte észrevétlenül érkezik a rajthoz, úszik, győz és utána épp oly észrevétlenül távozik. De ismerni kell Csiket, ezt a kedves atlétát és művelt úriembert, aki egy héttel ezelőtt kitüntetéssel tette le orvosdoktori vizsgáit. Ezzel bebizonyította, hogy a tanulás és a sport nagyon jól megfér egymás mellett…
Dr. Csik Ferenc a hivatásának akart élni, úszópályafutását befejezte. Belső becsvágy feszítette és jövőt akart építeni, ám uszoda nélkül sem tudott élni! Így az utánpótlás nevelésével foglalkozva, a sport közelében maradt és mondott búcsút a versenyzésnek.
1939. április 9-én a Magyarország című újságban megjelent hír a Magyar Úszószövetség közgyűléséről tudósít, (Nincs már sok idő Helsinkiig), mely szerint az addigi úszókapitányt, dr. Bárány Istvánt az elnökség tagjává választották, és dr. Csik Ferenc lett az új úszókapitány.
1939. május 31-én a sporttal való elkötelezettsége és a sportélettel szembeni erős érzelmi kötődése folytán újraindította és szerkesztette a már 1924-ben Budapesten egy éven keresztül megjelent Képes Sport hetilapot. A felelős kiadó Rajcsányi László volt. 1939–1944 végéig a Képes Sport felelős szerkesztői munkája Csik Ferenc nevéhez fűződik.
Az 1939-es I. évfolyam 1. száma a szerkesztő Írásban és képben című ajánlásával kezdődik:
Írásban és képben kívánunk dolgozni ezen túl azokért a célokért, amelyekért eddig idegekkel és izmokkal dolgoztunk. A magasabb rendű magyar sportcélokat akarjuk szolgálni a Képes Sport megindításával és szerkesztésével.
A magyar sportolók tízezrei elé szeretnénk vinni írásban és képben azt, amit az élő sportról tapasztalunk, és amit a napi sportélményekből látunk. Ugyanazzal a szívvel, lelkesedéssel és erős akarattal fogjuk szolgálni ezeken a lapokon a magyar sport ügyét, mint amilyennel szolgáltuk salakon és gyepen, szárazon és vízen.
Isten segítségével és sporttársaink megértését kérjük ehhez a munkához, amelyről hisszük, hogy elősegítjük vele a magyar nemzeti sportélet fejlesztését. Dr. Csik Ferenc
A lap a háború miatt csak 1944. december 15-ig jelenhetett meg. E hetilap folytatásaként – ugyancsak Képes Sport néven –, 1954–1992 között az Országos Testnevelési és Sport Hivatal kiadásában került az olvasók kezéhez.
1989 júniusában, az 50. évfordulóra megjelent jubileumi számban Pluhár István: Halló itt vagyok című, – annak idején a lapot indító cikke – a következőképen került közlésre:
A fél évszázados jubileumon kegyelettel és nagy tisztelettel emlékezünk az elődökre, akik először szerkesztettek Képes Sportot Magyarországon. Dr. Csik Ferenc volt az, aki szerkesztőként jegyezte azt a 16 oldalas, természetesen még nem színes képekkel nyomott, s mindössze 20 fillérbe kerülő képes sporthetilapot, amelynek első száma 1939. május 31-én került a sportszerető olvasóközönség kezébe. A szerkesztőséget nem kisebb személyiség mutatta be, mint – a ma már legendás hírű – Pluhár István – írta Szepesi György.
Ami az emberből igazán érdekes, azt nem önmaga éli fel, használja fel: azt másnak adja át. Ez az ő fénye, íve, csillagíve! Emlékét a múlt nem halványította el, mintha az elültetett olimpiai tölgy gyökerei szerteágazva, egyre újabb és újabb hajtásai kelnének életre…
A háború után – halálának hírét követően – először 1946. július 16-án olvasható vele kapcsolatban a Magyar Olimpiai Bizottság Évkönyvében, hogy a helyreállított Lővér uszodában az olimpiai kerettagok úszóversenye után a résztvevők megkoszorúzták Csik Ferenc sírját.
1948. április 14-én a Magyar Úszószövetség úgy határozott, hogy a 100 méteres gyorsúszás mindenkori győztese részére Csik Ferenc Vándordíjat alapított, erről özvegyét írásban értesítették:
l955. december 11-én jelent meg a Somogyi Néplapban dr. Bódosi Mihály: Csik Ferenc, a 100 méteres gyorsúszás olimpiai bajnoka című cikke, amely életének minden fontos állomását összefoglaló méltatása.
1960 évben Kaposvár, Keszthely, Sopron és Budapest megannyi lépést tett dr. Csik Ferenc emlékének felélesztése érdekében és 1960. április 4-én a Népsportban megjelent Peterdi Pál: Óh , a Ferkó… című cikke:
Szomorú, hogy már csak emlék. Hogy mozaikként áll előttünk, töredékekből kell összeállítanunk az arcát, hírlapkivágásokból, emlékekből – már-már legendákból – csendes, vonzó egyéniségét.
Szomorú, hogy nem áll ott a parton. A magyar úszósportnak ma is szüksége lenne tudására, hűvös, halk hipnózisára.
A cikk utolsó mondata: az ember nem vonhatja ki magát a varázsos percek hatása alól. Huszonnégy esztendő távlatából, fakult zöld papírosok tétova szavára támaszkodva kopogtatjuk ezeket a sorokat, a szemünk előtt összefutnak egy pillanatra a betűk, hátunkat mégis megborzongatja egy káprázatos, váratlan diadal büszkesége. Még mindig nem könnyű hidegen és tárgyilagosan gondolkozni és ideírni a győzelem két nagy örökérvényű tanulságát.
1. A nagy időket az olimpia előtt a japánok úszták. A döntőt Csik nyerte. Világcsúcsot úszni, és olimpiát nyerni – ez más és más dolog.
2. Csik eredményei: az előfutamban 58,3, a középdöntőben 58,1, a döntőben 57,6. A világcsúcsot a legjobb úszók, az olimpiai győzelmet a legjobb versenyzők érik el. Így fokozni, így időzíteni ma – szinte senki nem tud a mi vizeinken.
A Somogyi Hírlapban 1995-ben halálának évfordulóján, Jutasi Róbert az Ötven éve hunyt el Csik Ferenc című cikkét Gedényi Mihály gondolatával kezdi:
Az emlék fájdalmas, mert a legmeghittebb emlékező pillanatban is beleszisszen a hideg lehelet:
fuit – volt…
de az emlék örök.
