Óvodai Nevelés, 2003. szeptemberi szám

Mire képes vagy inkább mire lenne képes a zene?

„…a zene minden ember vele született képessége…”

A Hang és lélek Konferencia meghatározó élményt jelentett számomra – mint akkori résztvevő számára. Az ott elhangzott előadások nagy hatást gyakoroltak rám.  A tudományos kutatásokat és gyakorlati tapasztalatokat felsorakoztató előadásokon újabb szempontok hangoztak el arra vonatkozóan, hogy a zene (zenei nevelés) nélkülözhetetlen a személyiség kiegyensúlyozott fejlődéséhez, hatékonyan képes hozzájárulni az egyén általános tanulási teljesítményének eredményességéhez, és kedvezően befolyásolja a szocializációt.

            A konferencián mint óvópedagógus és mint zenetanár vettem részt. A konferencia alcíme – „Új utak a zene és társadalom kapcsolatában” – számomra arra utalt, hogy az előadók a zenei nevelés aktualitásait kívánják a hallgatóság elé tárni.  Az előadásokban arra kerestem óvó- és zenepedagógusi elképzeléseimet megerősítő tudományosan megalapozott válaszokat, hogy miért érdemes már kora gyermekkortól intenzív zenei nevelésben részesíteni a gyermekeket, és milyen meggyőző érvekkel biztathatom a szülőket és óvópedagógusokat arra, hogy minél többet énekeljenek a gyermekeknek. 

            A konferencián többek között Hámori József nemzetközileg is elismert agykutató „Az emberi agy és a zene” (Hang és lélek, Budapest, Magyar Zenei Tanács, 2002. 40-42. l.) címmel tartott előadása is bizonyította számomra, hogy a zene, az éneklés a gyermekek természetes szükséglete, és a zenei nevelést nem az iskolában kell elkezdeni, sőt ott már késő.  Hámori József egyértelmű, tudományos érveket sorakoztatott fel amellett, hogy a zenei nevelésnek nem önmagáért kell (kellene) léteznie a gyermeknevelésben.  Az agy korai zenei fejlesztő hatásokra kialakuló beállítódásai meghatározó funkciót töltenek be a személyiség fejlődésében.  A zenére való fogékonyság kihat az agyi struktúrákra, az agyi beállítódásokra, és ezáltal az egyén sikeresebb lesz más irányú tevékenységeiben is.  Hámori professzor szavaival: „…a muzikalitás (és annak a fiatalkorban megkezdett kifejlesztése) a teljessé válható emberi személyiség integráns része, amely nélkül nemcsak szépségélményektől esik el az ember, hanem sajátos kommunikációs, az emocionális alaprendszerrel is összefüggő, kognitív (megismerő) szférához szorosan tartozó tulajdonság kifejlődésétől (és meglététől) is.”

            Hámori József agykutató, az agyféltekék funkcióit rendszerezve rávilágított arra a tudományosan bizonyított tényre, hogy a muzikalitás jelentős szegmenseit nem a beszédtanulást lehetővé tevő agyfélteke irányítja.  Pszichofizikai vizsgálatok is alátámasztják, hogy a zenei érzékelés elsősorban a jobb agyféltekéhez köthető.  Szemléltetésképp, mielőtt tovább lépnék, álljon itt egy kis táblázat arról, hogy az emberi agy mely agyféltekéje milyen érzékelési funkciókért is felelős:

            A két agyféltekét mintegy 200 millió idegrostból álló hálózat köti össze.  Az agy mindkét félteke „be van huzalozva”, ami azt jelenti, hogy a bennük lévő idegsejtek készek bizonyos képességek elsajátítására, de feladatukat beteljesítéséhez aktivizálni kell őket.  Annak ellenére, hogy a két agyfélteke egész más képességek elsajátítására van predesztinálva, mindkettő hasonló szerkezettel bír.  Ahhoz, hogy minél jobban összekapcsolódjon a két agyfélteke, és minél kiegyensúlyozottabb fejlettségi szintet érjenek el, az általuk irányított képességeket arányosan kell fejleszteni.  Mert minél sűrűbb idegrost-hálózat kapcsolja őket össze, annál több szálon érkezik információ egyik féltekéből a másikba és viszont, és annál tökéletesebb személyiség kibontakozására nyílik lehetőség.

            A beszédtanulásért felelős beszédközpont a bal agyféltekében van (lásd fenti táblázat), és mint az köztudott, genetikusan programozott.  Ez azt jelenti, hogy beszédkészséggel minden ember születésétől fogva rendelkezik, és minden ép érzékszervekkel rendelkező gyermeknél az őt körülvevő nyelvi környezet hatására az első néhány év során kifejlődik a beszédképesség.  Azt is tudjuk, hogy ez az időszak kritikus.  Ahol csorbát szenved a beszédfejlődés, beszédfejlesztés (lásd. farkasok által nevelt gyermekek) ott maradandó nyelvi- és beszédhibák vésődnek be. 

            Hámori József az agyféltekék azonos szerkezeti felépítésére hivatkozva felhívta a figyelmet arra, hogy a jobb agyféltekének a nyelvi szintű fejlesztése, azaz a zenei nyelv fejlesztése éppúgy szükséges ahhoz, hogy arányosan fejlődjön mindkét félteke. Mit jelen ez? Minden ember –a beszédkészséghez hasonlatosan– genetikusan programozott érzékenységgel bír a zene, a muzikalitás iránt is.  (Magzatkutatások már zene hatására történő intenzív magzati reakciókról is beszámolnak.)  Ebből következik, hogy minden ép érzékszervvel rendelkező gyermek születése pillanatától – megfelelő zenei környezeti hatásokra – képessé válik a benne meglévő zenei képességek kibontakoztatására.  Nem is kell messzire menni és tudományos utakat bejárni ahhoz, hogy ezt bizonyítsuk.  A néhány hónapos csecsemő még a beszéd tartalmi, szerkezeti elemeinek megértése előtt képes érzelmeket megélni pusztán a beszéd intonációján keresztül, valamint felismeri édesanyja hangját (hangszín, hanglejtés alapján).  Hámori József ezeket a beszédértés, nyelvi önkifejezés előtti jeleket annak tulajdonítja, hogy azon túl, hogy hasonlatosan fejleszthető a két agyfélteke képességrendszere, „az ember jobb féltekéje a fejlődés korai szakaszában valamivel gyorsabban differenciálódik, fejlődik, mint a bal félteke”.  Tehát még mielőtt nyelvi értés szintjére jutna a gyermek, már megérteni képes az őt célzó megnyilvánulásokat, nonverbális jeleket és nem csak, hogy érti, fogékony rájuk, lekötik a figyelmét.

            Mint zenetanár fontosnak tartom azt is kiemelni, hogy Hámori professzor előadásán párhuzamot vont a beszéd- és zenei fejlesztés között a kritikus periódus tekintetében is.  Ahol tehát az élet első éveiben hiányzik vagy csorbát szenved a zenei fejlesztés, hasonlóan a beszédfejlődéshez, kiküszöbölhetetlen hibák rögzülnek.  Később már nem betölthető űr tátong majd a zenei fogékonyság, a zeneértés, a zenei megnyilvánulások helyén, továbbá nem alakul ki az igény a gyermekben a szabad zenei önkibontakoztatásra, a zenehallgatásra stb..

„Mai ismereteink szerint mindenesetre kimondható, hogy az alapvető muzikalitás – még ha a zenei ízlés különbözhet is – éppúgy mint a beszéd, minden ember vele született képessége.”  Az emberi személyiség tehát a jobb agyféltekéjének segítségével nemcsak beszéd-nyelvi szinten képes magát kifejezni, hanem mintegy univerzálisabb nyelvi szinten, zenei-énekes megnyilvánulásain keresztül kreatív formában is.  Általa közvetíteni képes környezete felé érzelmeit, megnyílni másoknak, egyszersmind befogadóvá válni őt ért hatásokkal szemben.

            Gondoljunk bele, milyen óriási lehetőségek állnak az előtt a gyermek előtt, akinek az idegi „huzalozódás” szakaszában (kb. nyolcadik életévig) intenzíven serkentették mindkét agyféltekéjét, és magas fokon művelni képes mindkét nyelvet, azaz nyitott számára mindkét agyfélteke általi kommunikációs csatorna.  Hogy mi a konklúzió ebből egy óvópedagógus számára?  Hámori professzor szavaival:  „Mindebből logikusan következik, hogy az ének-zene, a muzikalitás éppolyan alapvető eleme a teljesebb emberi személyiség kialakulásának(…), mint általában is az emberi beszéd.  A jobb félteke kommunikációja, nyelve a muzsika, amelynek a születéskor kapott adottságokra alapozó kifejlesztése éppolyan fontos (lenne), mint a verbális, illetve más – matematikai etc. – képességek (jó-rossz) kialakítása.”

Ezt a cikket pedig találtam a zenei tehetségről:

http.//www.oki.hu/lj.asp?Kod=2002-07-lk-Gyarmathy-zenei-lj.html#1

További infó    Ízelítő    Vissza a kezdőlapra    Ajánló    Levelezés