Bächer Iván: A Wekerle-telep

 

Ilyen lett volna Magyarország.

De közbejött egy század.

Ez itt a főtér a harmincas években. Petőfi tér lett, majd Kós Károly.

Igazi fő ez a tér, van itt minden: fodrász, közért, hentes, zöldséges, Ápisz, gyógyszertár, cukrászda, trafik, mozi (már nincs), templom, könyvtár és buszmegálló.

Tervezték, hogy a villamos is begördül ide, de véget ért a Monarchia, mielőtt lerakták volna a síneket.

A főtéren - egyedül itt a telepen - kétemeletesek a házak. Mára a tetőtereket is beépítették.

A főtér házait - mások mellett - Kós Károly tervezte, de a többi ház is szép. Wekerlén minden szép.

Innen, a főtérről épült a telep. Itt Sárkány József örököseitől a város által öt millió koronáért megvett 470 ezer négyszögölnyi puszta közepén halmozták föl a helyben égetett mészkőtéglát, amelyet kisvasúton szállítottak a Határ út felé, ahol 1909-től megkezdődtek az építkezések.

Nem volt itt semmi azelőtt, csak homok, egy csőszház, két kút és valami kis rom a mai Hungária úton. Éppen arrafelé voltam gyerek, amikor az iskola mellett föltárták az Árpád-kori temetőt, naponta jártunk csontnézőbe szolfézs után. Az Álmos utcában viszont nagyon féltünk, mert ott megölte egy ember az anyját.

Az ilyesmi nem volt jellemző Wekerlére.

Ez egy jó hely.

Már a kezdete is jó volt. Kitalálták, megtervezték, előkészítették, megszervezték és megcsinálták. Jól.

Bárczy István és Wekerle Sándor, ketten. Az egyik polgármester volt, a másik pénzügyminiszter egyebek között. Az egyiknek koncepciója volt, a másiknak pénze. Illetve nem volt, de szerzett. Mivel a városban kevés volt a lakás, ezért a város lakásokat épített. Nehéz ezt elképzelni, de így történt.

Csináltak egy törvényt (1908. XXIX.), megvették a területet, kigondoltak egy hitelkonstrukciót, kiírtak egy pályázatot, és 1930-ban itt 23 ezer ember lakott a 48-féle földszintes és egyemeletes ház 3700 kétszobás és 440 háromszobás lakásában.

És minden lakáshoz tartozott 54 négyszögöl kert, és volt minden lakásban vécé és kamra, és minden lakás, és minden ház jópofa volt, kedves, barátságos, ellátva mindenféle beugrókkal, előterekkel, tornácokkal, erkélyekkel, titokzatos zugokkal.

És lakott a telepen 56 boltos, kéttucat tanító - tanítói házak tanítói lakásaiban természetesen -, 6 orvos az orvosi lakokban, 2 pék, és lakott és dolgozott két mészáros, gondnok és pap is, volt énekkar, zenekar, sportkör, mozi és kocsma is volt - egy.

Több italmérési engedély a telep szélétől számított 100 méteren belül nem volt kiadható.

És épült szépen, szimmetrikusan három elemi iskola is, tornateremmel, udvarral, olajjal kent padlóval, az órákra bebotorkáló fűtővel, szigorú, de mindig szeretettel pofozó tanítónőkkel.

És volt rengeteg fű, fa, bokor, nyaranta kertészeti verseny, és volt lakó, akinek évi ribizlitermése az évi lakbér négyszeresét hozta be.

Wekerlén minden volt.

És sok minden van ma is.

A wekerleiek vigyáznak helyükre, van már körük és múzeumuk, és a wekerlei gyerekek többsége Wekerlén marad.

Mert ez egy jó hely. Jó hely volt.

És főleg gyereknek volt jó itt lenni.

Mert Wekerlén még minden volt. És minden együtt volt és minden egész volt.

Volt kert és rózsalugas és volt akácfa, orgonabokor és azon volt búvóhely és volt sátor és benne volt Seck Jóska és Kisbéla és Jancsika és a többiek, és volt Attila is, aki mindig megsértődött, és még nem ment el Chicagóba autót szerelni, és még nem jött vissza Érdre, és volt nagymama, akihez át lehetett biciklizni, ha meccs ment a tévében, mert akkor még meccsek is voltak, és volt szomszédnak Marika néni, aki belémnyomta a kelkáposztát, és Béla, aki délutánonként elindult apámmal a Pannónia felé, egyikre még nem hajtott rá a targonca, és a másik sem feküdt még a Kékgolyóban, erősek voltak, garázst építettek a közös kertben, és voltak többiek, igazi, wekerlei szomszédok, és volt Kató, aki jött reggelente, és volt macska, akit a lépcsőről gyönyörű hangján harsányan hívott anyám az egész telep mulatságára: „Tóbiás, Tóbiás, hus-hus-huúúús!”, akkor még persze anyám is volt, erős és fiatal, a lakást átalakította, félévente átrendezte, a hajópadlót befestette az egyik szobában égszínkékre, a másikban pirosra, a harmadikban narancssárgára, és volt Pajti kutya, és szódás, és volt körmenet, és volt vaskályha, és volt hóember, és volt sziklakert, és volt foci, és volt labda, fűzős és kék színű.

1992. május

(B.I. - M.G.P. Helyek, 1998, Göncöl Kiadó)