HAJÓNAPLÓ
és panaszkönyv

szerkeszti: a KÖZ

VIII. 9. WE.

Az esô változatlanul esik. Ma akartuk behozni 12 km-es hátrányunkat a tervhez képest, de ilyen idôben normális ember nem kel útra. (Ebbôl persze nem következik, hogy normálisak lennénk.) Még szerencse, hogy ezen a táborhelyen áll egy házikó. Se áram, se futés, de még nem ázik be.

Enikôék telivannak életerôvel. Esôben teát fôztek, sôt, a tuz környékére nejlon-fedelet húztak.

Tegnap megjött volna az Iringó. Kivonultunk a fogadására az állomásra. Nagy poén lett volna, hogy 23-ik embernek, 23 órakor beállít egy 23 éves vagány lány. Sajnos, megnyertük a fogadást: jöttek egy páran, de mind furcsán néztek, hogy 9 részeg ifjú "Iringót" kiabál.

Itthon fölvertük az egész tábort, hogy nehogy kimaradjanak az éjszakai meztelen fürdôzés örömeibôl. Máig sem értem, hogy miért, a közlelkesedés elmaradt. De mi négyen nagyon jól elvoltunk a habokban. Úgy gondoljuk, hogy ma este nagyobb lesz az érdelkôdés, különösen, ha még mindig esik.

Mindenki más-más problémákkal küszködik. Van, akinek a kedvese hiányzik, pl. a Pikk dáma a szomszédomnak. Ezt a nevet ugyan nem ismerem, bizonyára vonzó nôszemély áll mögötte. Páran sátrukban élvezik a VÍZ-itúra örömeit. Gyulát rabul ejtette a kultúra, mások pedig irodalmi vitát folytatnak. Lassan indulnunk kéne! Süszi kiment, és bedobta a tuzbe a cipôjét. Nincs fa. Van tuz ismét.

A pionír borulók ruhái, stb. sikeresen átáztatták az ágyakat, így egyre több dolog nedves és használhatatlan. Még nem tört ki az általános nátha.

Ez az állatos egy tök jó kártyajáték!

Bármennyire is közösségi felfogásúak vagyunk, néha jólesne, ha egy-egy étkezésnél nem kizárólag LEKVÁRT kéne enni (igaz, változatosan: barack, szamóca, meggy). Bár elfogadom azt is, hogy el kell fogyni a készleteknek (bár ezek lekvárból gyanúsan surun feltöltôdnek!) Sebaj, most sikerült egy kis lekvárt (bediliztem!!!) szóval, egy kis MY CREAM-et kebeleznem, ám sajnos jelentkeztek az elvonási tünetek is, így most eszek 2 szelet lekváros kenyeret!!!

Hurrá, még nem ázott be teljesen a sátrunk. Esik az esô, lassan házhoz jön a Rába. Márta is kedvet kapott a lekvárhoz, kanálszám eszi. Ég a gyertya, ég... Kéne egy KV. Újabb lekvárzabálás indult be. Buruss épp a telefonjáról beszél, hogy nem érdemes ellopni. Eszek egy kis lekvárt.

MILÁNÓI MAKARÓNIT AKAROK ENNI!!!

De hiszen nincs benne BAZSALIKOM! (Viszont van benne: bors, só, paprika, fokhagyma, fokhagymakrém, pirospaprika...) Sto znacsit? (Ez a szó nem biztos.) Sto znajet! (Ez a tuti!)

Lekvár helyett lehetne pölö. löncshús!

Nem lett meg a virágállványnak álcázott bográcstartó. De ennyi biciklizés rámfért, ennyi lekváros kenyér után.

Kész lett ugyan a makaróni, de nem bírtam belôle enni, jó ez a babgulyás. Több benne a hús, mint a bab. Gyula szerint holnap 10 h-kor kisüt a nap. Remélem, jól szervezi a dolgokat, kb. úgy, mint a mai munkát. Egyesek elmentek fát szedni, mások fôztek, az élelmesebbek pedig bementek a kocsmába "vízért". Bihary & Antos kô-papír-ollóval eldöntötte, ki vigye a malacot (20 liter víz). Király Andi talán már érti a szabályokat is. (Rosszul választottam el.) Biharynak nem tetszik a vörösbor, szerinte kezdôknek való. Megyünk a faluba szóbridzselni.

Ismeritek azt a helyet, hollári-lárihó
Hol eltöltöttünk majd' egy hetet? hollári-lárihó

Fáról a tábla lekerül, hollári-lárihó
Ez itt már nem magánterül (et) hollári-lárihó

Tábla kék volt, és nem piros hollári-lárihó
Horgászni itt már nem tilos hollári-lárihó

Kinéz ránk a hold az égen, hollári-lárihó
Nem láttunk már ilyet régen hollári-lárihó

Hova lett a békalencse?... hollári-lárihó... Ja, nem.

Mához egy hétre már nem leszek itt.

nemzeti balsors mértékegysége: csapás / évszázad

lábszag mértékegysége: nap / zokni

Ágota egy kicsikét butácska.

VIII. 10.

ELÁLLT!
Sôt, KISÜTÖTT!!!
Ahogy a dégyé megmondta.
Legalább három táborra való vizes cucc szárad a köteleken.
A többiek éppen rádiótelefonon navigálják a késôbb csatlakozókat, mert a találkozási pontok erôsen eltolódtak. Bajban leszek, ha mégsem evezünk le Budapestig, mert már elittam a vonatjegy árát. (A gyönge szívemet viszont még nem sikerült elkártyáznom.) Ma reggel tetemes mennyiségu párizsi érkezett - remélem, ez lezárja a lekvár-polémiát.

A túra szivatása: itt vannak a nyomunkban a Nagymajék, és nagyon részegek.

Annak ellenére, hogy ez a Rábahídvégi táborhely közel van az úthoz, kultúrhelyekhez, a szomszéd táborhoz, fát kilométerekrôl kellett idecipelni, a társaság bezabált hamburgerbôl, és elég nyomott volt a hangulat; - elkészült és tökéletesen elfogyott a lecsó. A bográcsállvány egyik lába a magánterül címu kék tábla, a másik meg tégla.

Új leányságot kaptam. Nem nyafog, hogy már megint bozótba megyünk bogarat és pókhálót gyujteni, sôt, élvezi. A hajó fordulékonysága is messze jobb az átlagosnál.

Az este kiderült, hogy az élet nem lányregény, avagy hogy boldogul Gorcsev Iván a valóságban. Az ötlet abból indult, hogy ma is "eredeti" módon kell fát szerezni. Egyszóval a falopás elsô fordulója csúnyán megbukott. Azért a hidat és Feri néni, bocs, Teri néni keritésit lebontottuk. És elôtte alig 5 km-nyi szopást szenvedtünk csak el. Plusz, hogy mire visszaértünk a sikertelen Iringó II. = Tímea-várásból, bezárt az egyetlen borozó, ahol még szalonképesek maradtunk falopó-cigány gúnyánkban.

VIII. 12.

Tegnap volt a Rába-virágzás. Fura tiszavirág-szeru állatkák felhôje lepte el a levegôt olyan sűrűn, hogy Gyula motoros szemüveget vett ellenük. Egymáshoz igazodtak, a csapat fele felfele, fele lefele repült a folyón, mint egy autópályán. Becslésünk szerint kilométerenként kb. 1 millióan voltak.

Egész nap az ezeréves (1005) tölgy körül forgolódtunk. Bull inkább ottmaradt a csónakban, mert tavaly már látta. Utólag mi is értjük az indítékát: úttalan szúrós-csalános csapásokon közelítettük meg. Visszafele felfedeztünk egy holtágat, és rájöttünk, hogy vizi úton is megközelíthetô a fa némi evezés árán.

Segítség! Másfél órája kóborlunk Sárváron, és NEM TALÁLUNK KOCSMÁT!!! (Menet közben írok, azért ilyen ronda.) Hopp, most találkoztunk valami ismerôssel, szembôl jön, azt mondta, van ott valami lebuj, Muskátli vagy Napsugár, ami lepra hely, de nekünk jó lesz. A mai nap volt egyébiránt a túra tetôpontja, Ikervárnál kb. 25 kiló dinnye elfogyasztása után kiderült, hogy van víz a régi mederben, és most jön az EKSÖN. Szerintem érdekesebb volt, mint az állítólagos halálkanyarok az átemelés elôtt. Jobbról homokpad, balról krokodil, középen meg a dobogókô, ami a csónak alján dobog. A mai nap egyetlen árnyékos pontja SÁRVÁR, A KOCSMÁTLAN VÁROS.

Már épp kezdtünk csüggedni, hogy mindenki csak elfele megy. De már szivárog a második turnus. Ma jött meg Ági, aki 23 éves, ahogy kell, és szeret bográcsot mosogatni, meg énekelni. És Timi bombázó unokatestvére is várható. Reményekkel telve várjuk a telefonokat 9 és 10 óra között.

Ja, Blansi is 23. Úgy látszik, ez a 72-es egy jó évjárat.

Ha-Ha, megtörtént a Nicki átemelés. Pite volt, elkészült 1 óra alatt. Közben éppen arról énekelt mindenki, hogy mi a hajók neve. Meg egyebeket. Megtörtént a Csoda: az utolsó hajóhoz visszament a fél tábor, "önként és dalolva" (dgy) jöttek a hajók. Nagy kô esett le a szivemrôl. Megvan az 1 cigis átemelés.

De a nehezén még nem vagyunk túl. Mert mi az nekünk, átemelés? Ugyan. A mai napi kocsmaadag már kilátásban, és akik még a kilátásban nyomulnak (közös élmény alapján), azok a szúnyogok. Suruségük már-már mérhetetlen. Érthetetlen.

Visszalépés történt ma. Már Gááábi kormányosomat is kiütötte az éjszakázás. Valószínuleg mentette a fizikusnótázás hírét, már a hittanosok is tudják, hogy kik vagyunk mi! És két éjszaka nem csak tudják, de élvezik is. Nem mindig volt ez így!

Hova ment a Sünike? Haza. Már-már azt hittem - mert mindenki azt hitte, az illetékes is - hogy Sárvár után NEM lehet borulni! Bihariék megcáfolták. A veszteséglistára rakták Tímea jelentôs cuccát. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Tímea oly pici, hogy mindenki ráaggathatja a fölösleges meleg ruháját.

Nnnna. Benyomattam a mai jégkrémadagomat, most egy jó ideig elvagyok itt félig foglalkoztatott arccal. A pincér (?) most hozott valakinek egy újabb adag babgulyást, de itt a saját kajánk is, ami túlélte a mai napot: egy laposra gyurt és rettenetesen szétmarcangolt kenyérvekni, na es az elmaradhatatlan LEKVÁR. Komolyan meglepôdtem, amikor a Bihari (még száraz állapotban) az egyik zátonyon kijelentette, hogy megkívánta a lekvárt. (A jobbak a hátukon viselték. Mármint a lekvárt, nem a Biharit. Aki egyébként elégedett az élettel, mert meglett a nadrágja.)

Szarban van a közös kassza, hollári-lárihó
Király Andi, gyere vissza! hollári-lárihó

Blansi szerint nagy volt a kontraszt a bermudanadrágom és a frissen vásárolt pólóm között... Ezen már csak egy borulás segíthet. És bejött. Egy híd maradványai alattomos vasfogazatú krokodilokat képeztek, melyek amellett, hogy beborítottak, a hajót is igen durván felsebezték vagy 3 helyen, meg a legénységet is. Emellett elúszott egy söröm, dinnyém, benne a késsel, meg a fürdônadrágom. Ezentúl nem kell holmi természetességre, meg szabadságérzetre hivatkoznom, ha megkérdezik, hogy miért nudizom. 5 körül megérkeztünk egy kiépített szuper táborhelyre. Vannak alulról szellôzô beton tűzrakóhelyek, kitűnô artézi vizes kút, szép füves part, meg egy kocsma a szomszédban, de az igen drága. A sárvári rizses közeg meg a nicki dejós-kakaós tészta után most lencse-sárgaborsóleves fôtt a monumentális tuzön. A legenda szerint a cigányfiú meg a cigánylány elmegy fát lopni, kerítésdarabokkal térnek vissza, na meg a helyi iskola tüzifakészletével. És a falu népe kergeti ôket. Most viszont volt elég villanyoszlopnyi fa, meg az asztalból is égettünk egy kicsit, amikor leégett a gyertya.

Egyre rejtélyesebb, hogy hova megy a Sünike. Hazavitettük egy ismeretlen csoporttal, ôk meg elnyelték.

Hurrá! Megvan Dinnyés Enikô meg az uncsitesója, meg jön vissza a Timi, aki zsozsóért ugrott haza, és még hoz valakit. Lehet, hogy kevés lesz a csónak?

Megfestettük a csónakok másik oldalát is: nevet és számot írtunk rá. A sérüléseket meg rágógumival tömködtük be, és lefújtuk Neoluxszal. Még jön rá egy szigszalagréteg, reméljük, kibírja. Következô vacsora: kukorica. Szedtünk két zsákszatyornyit. Most éppen egy rettenthetetlen szobakutya ugatja Gábi sátrát. Idônként nagyokat hátrál, amikor megrezzen a ponyva.

Reggelire limonádé. Merthogy az egész falu alszik, és nem tejet ad. Finom, de kezdünk közelíteni a legendás kukorica+víz étrendhez.

"Rába partján a nagy gazban hollári-lárihó
Áll Bihary egyszál magában. hollári-lárihó"

dgy

"Nincs kávé, a faszom kivan!" Bihary

Megvan a Sünike! Általános örömujjongás.

Gyôrben ülünk egy étterem teraszán. Mindenki fázik.

Na ja. Megúsztuk az átemelést. Árpás környékén "Többet gondoltam rólad, Batman" - simán átengedtük rajta a kenukat. Csak a dgy fürdött egyet, miközben a hídról kavicsokkal dobáltak minket. Olé. Aztán jött egy jobbkanyar meg egy balkanyar, s már Gyôrben is voltunk. (Meg a Marcalban.) No, kurva unalmas volt, kurvára izomlázam van, kurva Apostolban kurvára nem hozzák a kaját, és én kurva éhes vagyok, és eddig csak kurva kis adagok jöttek ki. A kurva életbe! Kurvára elégedett vagyok a mai nappal. Tényleg kurva kis adagok.

Az idôjárás pont optimális volt ahhoz, hogy nagy távokat evezzünk: lógott az esô lába, néha le is ért, és nagyon jól esett a rum. Meg amikor a Diófa alatt kisütött a nap. Tök jó tábor volt összetákolva, agyagtégla falakkal, szaunával.

"Jól van szervezve ez a Rába, 4-5 naponként van egy város."

Végre jóllaktam!!!

De jó neked!

Laktató volt ez a salátatál...

(- mondjuk inkább, hogy "salátakistányér"... -)

...miután beettem a tegnapi lencsébôl.

Hangulatváltás. Itt vagyunk egy tök álat kocsmában, tök álat a berendezés, éppen egy marhabôrökkel letakart rézágyon ülünk. Az elôbb étlapot kértünk a pincérfiútól, laza mozdulattal kirántotta a zsebébôl. Ha Gyôrben jártok, gyertek el a Yankee Pubba! Tök álat, mondom.

Végre jó zene van. QUEEN!!!

Idézet az étlapból: Yukoni csirke-rögök; 1 l Pub sör - 111 Ft; Indián fröccs, Favágó-leves...

Ezért a pubért érdemes volt megalapítani Gyôr városát!

Hogy a francba találunk haza a hétmérföldnyi távolságban levô strandra, a szarrá nedvesedett sátrakhoz?

Még 150 km! 3 nap! Mi vagyunk mindenki közt...

Hozták az egy liter sört, egy literes krigliben! Hurá!

Nó vumen nó kráj.

Egy literes most a sörünk, hollári-lárihó
Este mindent összetörünk! hollári-lárihó

(igyunk együtt nagy pohárból...)

Itt már minden normális adag... a sör is. A sütin fagylalt - a meggyes pitén. Azaz: "nem pite - de jó." Elmondhatjuk, hogy találtunk a Rába közepén egy jó kocsmát. Blansi megdöbbent, hogy a Vadásznak van becsületes neve is, és nem Vadász Vadásznak hívják.

Nem marad felezôvonal szárazon.

Ma reggel Ági fantasztikus körtét szerzett, egész nap azt zabáltuk.

Bihari sétál a nicki átemelésnél egy szál alsógatyában és kockás ingben, egyszercsak a HVCS-k odakiabálnak, hogy "Repeta, Repeta!"...

Ez egy igen-igen kurva jó hely!

Igaz, hogy a mai napig én még kussban maradtam az írás terén, de azt már nem hagyhatom szó nélkül, hogy a mai darázscsípésemrôl ne tegyek említést. Ez kronológiailag még a Yankee Pub elôtt volt ugyan, a Rábapatonai pihenônél. Nem én lennék az Ági, ha megúsznék bármit is anélkül, hogy valami bajom ne esne. A darázs kitartásáról csak annyit, hogy vagy két-három s-ig csípett, mire a H2 végre leütötte a kezemrôl. Miért is ne ott csípett volna meg, mint ahol szükség van rá az evezésnél. Aztán kaptam rá ecetet, meg a Vadász kiszívta, és ennyi. Poén volt még az is, hogy "Gyôri" (-környéki) létemre csak úgy tudtam a táborhelyrôl benavigálni a társaságot, hogy egy fél kilométert a sinek mellett, ránk vicsorgató kutyák csaholása közben tettünk meg. A Vadász gyorsan szerzett egy "kardot" is ellenük.

Hol a Rába kettéágaz, hollári-lárihó
Torok nem marad ott száraz hollári-lárihó

Ahol a sör egy liternyi, hollári-lárihó
Nem marad más dolgod: nyelni! hollári-lárihó

Ne is hagyd reggelig abba, hollári-lárihó
Gyere el a jenki pabba! hollári-lárihó

3/4 1. Kezdek álmos lenni. Gyula szemei egyre iszaposabbnak tűnnek. Már eldôlt az ágyon. Alszik!!! Vagy mégse? Közben Dire Straits.

Nincsen annál nagyobb öröm, hollári-lárihó
Lóbôrt húzni marhabôrön... hollári-lárihó

Korrekt a zene is, most éppen dájer sztrécet nyomatnak, csak így tovább. dégyé kidôlt a marhabôrön. Na, még az sem lesz semmi, hogy hogy találunk haza. Lehet, hogy örökre elnyel bennünket a Gyôri Éjszaka...

(Tök jó nekem, két hete fagyin élek.)

H2-nek a korsoja hollári-lárihó
Ezresének koporsoja hollári-lárihó

Van itt néhány részeg fazon, hollári-lárihó
Vonal nem marad szárazon! hollári-lárihó

Gyôzelem! Jól sikerültek a képek. A borulásnál ment egy kis víz a gépbe, azért hivattam elô olyan pánixeruen.

A pubból úgy kerültünk haza, hogy végigénekeltük az utat, helyesebben végigordítottuk. A híd alatt sem szívesen tartózkodtam volna akkoriban.

Egyet fizet, hármat kap akció: korsó csak 333 Ft.

Reggel megjött Enikô unokatestvére, 1-re megjöttem én is, 2-kor végre elindultunk. De nem jutottunk messzire, úgy döntöttünk, hogy a többieknek is megmutatjuk a Pubot. Elhatároztuk, hogy mi is csinálunk egy ilyet a Wekerlén, szorgosan feljegyezgettük a kellékeket: kockás függöny, kocsikerék, kilyuggatott olajoshordó, stb.

Aztán jött a Mosoni Duna 13 kilométere állóvízben, a szemétégetô buzében. Aztán kijutottunk az igazi Dunára, mostmár folyik, és visz, és csak hajóba kéne szállni, de úgy nézem, a betervezett 10 órás indulás ma se jön be. A táborhelyünk közelíti az ideálist: kocsma 100 m-re; van nap, árnyék, tüzelô minden mennyiségben, és még néhány kvázivízszintes füves hely. Ennek ellenére a stégen aludtam, aminek még...

H2 aludt a stégen, hollári-lárihó
A többiek pedig srégen... hollári-lárihó

...aminek még fedele is volt.

Király Andi idecsörgött, hogy unja a fizikát, megint csatlakozik hozzánk.

Fát gyűjtöttünk, és nem taplót hollári-lárihó
És írtuk a hajónaplót hollári-lárihó
  

Tanulmányt kéne írni a hollárik elméletérôl és gyakorlatáról: pl. egyáltalán létezik-e, azonos-e önmagával, és ha igen, akkor miért nem?

Esztergom. Ülünk a pizzériában, ahova Enora hozott. Az utóbbi napokban annyiszor emlegettük, hogy most megjelent egy pizzériában, és egy másikba irányított. Szép nagy adagok vannak.

Rajtunk nem fog kés, se bomba! hollári-lárihó
Begályáztunk Esztergomba! (72km) hollári-lárihó

Ha van Isten, holnap este hollári-lárihó
Megérkezünk Budapestre! (63km) hollári-lárihó

Nagy szívás volt ez a 72 km, este 9-kor a sötétben úgy érkeztünk Esztergom alá, mint a börtönbôl menekülô rabok.

Ráadásul kiderült, hogy utolértük az árhullámot, és a parti táborhelyek mind víz alatt vannak. Több méter iszapon kellett átmászni a kenukat meg a cuccot cipelve, vaksötétben. (Még jó, hogy "állat férfiak" is vannak közöttünk.) Egy kocsma mellett, az út szélén vertünk sátrat. Most megyek aludni az árokba, remélem, mire felébredek, a helybéliek hoznak valami segélycsomagot. Vagy legalább egy kis maradékot.

Én is iszonyú fáradt voltam, pedig nem szokásom.

Visegrád. Ez egy ideális táborhely: szigetcsúcs, homokos part bokrok között, fenn a visegrádi vár meg a csillagok, meg a nagymarosi remekmu maradványai, tábortuz, rajta valami káposztás tészta fô. Nagyon lelkesen beindultak a lányok, szereztek reszelôt, már a tásztafôzés fázisánál járnak. A mai út nem volt olyan erôltetett. Beültem a Bullékhoz kormányosnak, de egyikünk sem járt jól: engem a 2,6 csapás/perc zavart, amit a Bull produkált, ôket meg az, hogy haladunk.

Mindenkinek szabad megszaggatni a ruháit, és hamut szórni a fejére, aki nem maradt velünk a végéig, mert a vége volt a legklasszabb. Afféle stílusos Lufitúra-befejezés, amirôl még sokáig regélnek majd a vacsoratuz mellett. A káposztás tészta kollektíve megevôdött, és már éppen indulni akartunk tovább - tizenegy óra felé járhatott az idô - amikor minden átmenet nélkül olyan zápor szakadt a nyakunkba, hogy a mosatlan tányérokban ujjnyi víz állt. Hitetlenkedve néztük az eget, míg bôrig nem áztunk. Negyed óra múlva ismét csillagos lett az ég, és az el sem aludt tuz mellett szárogattunk magunkat, suru gôzfelhôket gyártva. Gábi meg dégyé felütöttek egy sátrat, és nem voltak hajlandóak elôbújni, Gábi szomorúan gitározott odabent. Miután Bihari magára vállalta az ordibátor szerepét, húsz perc alatt útra készen álltunk. Éjfélkor az utolsó kormányos is elrúgta a hajóját a parttól. Szeptember állt a levegôben.

Éjjel három óra lehet, csorgunk lefelé a Dunán. Kezdetben bójákat kerülgettünk, és pánikba estünk minden hajónak nézhetô fénypont láttán. A tahii híd után összekapaszkodtunk tutajba, keresztbefeküdtünk a hajókon, és Gábi elôvette a gitárját. Lassanként elhagyjuk Leányfalut, és az elôbb majdnem sikerült bójára futnunk. Hideg van. Kexet és sáros kenyeret eszünk.

És vége. Hajnalban a megmaradt legénység elérte a Lufi-szigetet, és szertartásszeruen lepisilte az Objektumot. Azután New Lufi Beach felé vettük az utunkat - a fák felett éppen akkor kelt fel a nap (ahogy azt kell). És reggelre megérkeztünk Budapestre. Most éppen a Sünikét súroljuk a csónakházban. Oszcillátor úgy néz ki, mintha lángszóróval szeletelték volna fel az alját. Éljenek a Túlélôk és Veteránok, hollári-lárihó!

Szentgotthárd-Budapest, 1995. augusztus 6-19.